MÉHÉSZNAPLÓ

Kaszált sáv, vágatlan folt.

Nyáron a terület felét nem vágjuk. Itt tücsök, szöcske, béka, lábatlan gyík, sikló mind zavartalanul él. Késő őszig így marad.

A méz megtisztítja magát.

A nagy tartályba pergetünk. Néhány nap múlva minden viaszmorzsa felúszik a tetejére. Lekanalazzuk. A szűrés szinte már csak esztétika: a virágpor is mind az üvegbe kerül.

Ha nem cseppen.

A keretet lapjával lefelé fordítjuk, és hirtelen a magasba emeljük. Kétszer. Ha cseppen, még várni kell. Az akácméz már megérett.

Raj a juhar ágán. Két kézzel kapaszkodik.

Három kiló. Nagyjából 30 000 méh. Amíg így csüngenek, a felderítők új lakást keresnek. Nem várjuk meg, üres kaptárba kerülnek.

Virágzik a meggy, balra a japán- és a csavart fűz.

Kökény → vadszilva → cseresznye → meggy → körte → alma → galagonya. Étlap március 20-tól május 10-ig. Áprilisban csak úgy tódul a virágpor a kaptárakba. Ettől indul be a rajzási láz.

Barkás fasor a kaptárak előtt.

A mézgás éger virágzása lassan végéhez ér. Nektárt nem, de virágport ad. Márciusban ez fontosabb: ebből lesz a fiasítás.

Füst a kaptársor felett.

A kipergetett kereteket visszaadjuk a méheknek kinyalatásra. Szigorúan napnyugtakor. Nappal a frissen pergetett lépben visszamaradt méz illata rablásra ingerelné a méhest.

Kis kaptárak az öreg juhar alatt.

A pároztatók saját telepen állnak, a termelő családoktól elkülönítve. Az árnyas tisztást aranyvessző öleli körbe. Csak egy ösvény vezet ide. Nincs átjárás, nincs bolygatás.

19 pároztató a pincében, raklapra állítva.

A kis pároztatókat betelepítés után pont ennyi ideig kell pincében tartani, hogy a méhek összeszokjanak és elfogadják fiatal anyjukat. A sötétből kiszűrődő halk zsongás azt jelenti, hogy odabent minden rendben. Ne zavarjuk őket.

Sorba állított pároztatók, telepítés előtt.

19 pároztatóhoz 2 kg fiatal méh kell. A dobozokat feltöltjük élelemmel, és minden nyílás mellé elhelyezünk egy anyát a zárkájában. A méheket rajládába rázzuk és alaposan bevizezzük. Mindegyikbe mérünk belőlük egy púpos merőkanállal, hozzáadjuk az anyát, majd gyorsan becsukjuk. Megy, mint a karikacsapás.

Anyabölcsők a tenyészlécen, méhekkel borítva.

A fiatal dajkaméhek az álcákat táplálják. Közben lépet is építenek: jó a hangulat. Van elég nektár, virágpor és fiatal méh. Ez a három összetevő kell ahhoz, hogy jól fejlett anyák keljenek ki.

Méhek lepik el a kaptár homlokfalát.

Ha rajzás közben az anya elvész — elkapja egy madár, vagy megsérül —, a raj kényszerűen lemond az útról. Van, hogy órákig tart, mire a homlokfalról visszahúzódnak a kaptárba. Amint kikel egy új anya a rajbölcsőkből, újra próbálkoznak.

Boglárkalepke a friss műlépes kereten.

Gyakran megesik, hogy a kaptár mellé kirakott keretekre más nektárkedvelő rovarok is rászállnak. Talán a méhviasz illatában visszaköszön a virágok aromája?

Elöl lila réti füzény, hátul sárga aranyvessző.

Nyár végére a virágpaletta beszűkül, de ez a kettő még mindig virít. Nem csak a méhek látogatják, de a többi beporzó is kedveli. Nincs belőlük sok, minden szálra vigyázunk.

A kaptártetőn minden sor egy dátum és egy jelölés.

Minden méhészetnek saját jelölési rendszere van. Két követelmény van csupán: gyorsan lejegyezhető és egyértelmű legyen a méhész számára. Régen füzetbe írtuk, de a kaptártető jobban bevált. Ha bőséges a téli csapadék, a következő szezon üres lappal indul.

Harminc üres kaptár. Méhekre vár.

A fűzsor négyszáz tőből áll. Nyugatról fogja a szelet és árnyékolja a napot; délután már éget. A méz és a virágpor csak ráadás.

Levelibéka az ereszcsatornán.

A kis tó a méhes végében, békák és vízisiklók otthona. Egyszer annyi kis varangy lepte el a méhest, hogy nagyon óvatosan kellett közlekedni, nehogy rájuk tapossunk. Azon a tavaszon még a fűnyírást is fel kellett függeszteni a békák védelmében.

Juhar virágzik a kis tó felett.

Első virágzó fánk a korai juhar. Már a hónap közepén megkezdi, ilyenkor az egész fa vörösben izzik. Alatta a tó, a lecsüngő ágak szinte érintik a vizet.